Fegyelmező terek

A bűn és büntetés fogalma végigkíséri az emberiség történetét a kezdetektől napjainkig. A bűnös büntetést érdemel – ez alapvető társadalmi és erkölcsi norma. A bűn és a büntetés jelentéstartalma azonban jelentős változásokon ment keresztül a korszakok, társadalmi formák változásának a tükrében.

A börtönfogalom maga, általános büntetéssé csak akkor válhatott, amikor az ember felismerte, hogy a szabadság érték, így a vétkest szabadságától, mint értéktől megfosztva büntették. Bármennyire hihetetlen, a szabadságvesztés, mint büntetés és az annak végrehajtására létesített intézmény, a börtön, újkori fogalmak, a korai kapitalizmus „találmányai”.

Az értékezés napjaink börtönépítészetét a változások tükrében kívánja bemutatni. A XX. század második felében bekövetkezett társadalmi, ideológiai változások jelentősen hatottak a büntetésvégrehajtás gyakorlatára is. A régebbi korok kirekesztő szemléletmódjával szemben előtérbe került a humánum felőli megközelítés, egyre nagyobb szerepet kapnak az emberi jogi kérdések. Fontossá vált a szocializációs problémák kezelése, a bűnelkövetők társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése, a rehabilitáció. A test büntetése helyett a lélek nevelésén van a hangsúly.

Ezeknek az elvárásoknak az építészet is meg kell, hogy feleljen. Mindezt olyan épületkomplexumok kialakításával próbálják elérni, amelyek tömegformálássukkal, térszervezésükkel, belsőépítészeti kialakításukkal részt vesznek a rehabilitáció megvalósításában. Emellett a gazdaságosság elvét is szem előtt tartják: az épület hatékony üzemeltetésével, az elítéltek megfelelő foglalkoztatásával és a kiszolgáló személyzet létszámának csökkentésével.

Napjaink működő börtöneinek nagy százaléka azonban nem új épület, hanem évszázados múltra tekint vissza. A régi struktúrák csak részben vagy egyáltalán nem alkalmasak az új eszmék megvalósítására. A mai börtönök hátterének megismeréséhez ezért nélkülözhetetlen a történeti áttekintés. A külföldi (európai) börtöntörténet és a magyar börtönügy szoros kapcsolatban vannakegymással, Magyarország kicsit megkésve ugyan, de mindig követte az európai fejlődési utat. A börtönök morfológiai tipizálása a ma is használatos épületek tér- és tömegalakításának koncepcionális bemutatása. Ezen keresztül van lehetőség a börtönök működési elvének, az ellenőrzési rendszereinek bemutatására, a bekövetkezett szemléletmódbeli változások ismertetésére.

A modern kor elvárásai szükségessé teszik, a társadalomtudományok fejlődése pedigszerteágazó lehetőséget biztosít arra, hogy a kortárs börtönökhöz több irányból közelítsünk: A filozófia által megismerhetjük a hatalom és a totális intézmények működési apparátusát. A társadalmi és szakmai megközelítés komoly építész-etikai kérdéseket vet fel. A bemutatott börtönpszichológiai és környezetpszichológiai szempontok, módszerek a rendelkezésre álló információk széles tárházát illusztrálják. A külföldi és haza példák az építészeti sokszínűség mellett azt is bizonyítják, hogy az épületek kialakítása egyre inkább a nevelő-oktató pszichológia részévé válik, hatékony eszköze a reintegrációs célok megvalósításának.