Közteshasználat mint antiszegregációs eszköz

A budapesti Magdolna negyed esete és a berlini Neukölln-Reuterquartier párhuzama

Szerző: Dimitrijevic Tijana DLA
Témavezető: Klobusovszki Péter DLA
Év: 2018; Letölthető tézisfüzet; Letölthető disszertáció

Kulcsszavak: közteshasználat, városi gettó, térbeni-társadalmi szegregáció, dzsentrifikáció, szociális városrehabilitáció, közösségi bevonás, közösségi tervezés, Budapest VIII. kerület Magdolna negyed, Berlin Neukölln kerület Reuterquartier.

Számos publikáció foglalkozik a közteshasználat városra gyakorolt pozitív hatásával. Olyan összefoglaló kutatás azonban még nincs, amely kifejezetten a szegregált gettósodó városnegyedek speciális esetét vizsgálja. A doktori értekezés ezt a rést tölti ki: azt járja körbe, hogy a közteshasználat sokat vizsgált és színes jelenségét be lehet-e vetni a szegregált gettósodó városnegyedekben a térbeni- társadalmi szegregáció oldására. Milyen lehetőségek rejtőznek a két téma párosításában, és ez milyen tágabb kérdéseket vet fel? Mi ebben a kontextusban az építész potenciális szerepe?

A kutatás alapja a kevéssé kutatott témametszet elméleti háttere. Fókusza a budapesti Magdolna negyed mint potenciális közteshasználat-terep, és a helyi adottságok, eddigi kísérletek és saját építészeti tervezési gyakorlat vizsgálata (CivilHáló, Micromagdolna, Negyed projektek). Szintézise e két szál összevetése a berlini Neukölln kerület Reuterquartier negyed esetével és az itt megvalósult közteshasználat-kísérlet tapasztalataival (Coopolis közteshasználat-ügynökség). Az eredmény többrétű: antiszegregációs közteshasználat-stratégia a Magdolna negyedre, általános érvényű tézisek, és a felvetés fő kritikai kérdései.

Az értekezés megmutatta a közteshasználatban mint antiszegregációs eszközben rejlő lehetőségeket, de rávilágított azok határaira is. Kiemeltem a kritikai perspektívák jelentőségét a szociális városrehabilitáció, a közteshasználat és a dzsentrifikáció közötti összefüggések vizsgálatában. Aláhúztam azt a felelősséget, amellyel a szegregált gettósodó városnegyedben a közteshasználat-stratégia indítása jár. Kihangsúlyoztam az építész szerepét a vizsgált folyamatokban, és a kreatív, közösségi bevonáson alapuló tervezési módszerek jelentőségét. Végül pedig felvetettem a kutatás lehetséges folytatási irányait.

Bízom benne, hogy az értekezés megállapításai és kritikai kérdései további vitát és párbeszédet generálnak – nem csak építészek között.