Érzéki rend

Kortárs német-svájci építészet

Szerző
Klobusovszki Péter DLA
Év
2008

Letölthető tézisfüzet

Letölthető disszertáció

A korábban is megbízható színvonalú, kiváló minőségű, ám kissé unalmasnak, monotonnak tartott svájci építészetben a nyolcvanas években mélyreható változások indultak el. A hetvenes évek szociálisan elkötelezett, modernizmusát sokszínű, az építési helyre, az anyagokra, azok összeillesztésére, a helyi építési hagyományokra érzékenyen reagáló építészet váltotta fel, mely érintetlen maradt a posztmodern historizáló irányzataitól.

Az egyszerűségre, a szerkezeti tisztaságra törekvés, a gazdaságosság, a formai szegénység, mely korábban is jellemező volt, sokkal kifinomultabb formában jelentkezett. A magas mesterségbeli tudást igénylő részletképzések, az alkalmazott dekoráció nélküli, természetes fényben fürdő, végletekig leegyszerűsített terek láttán svájci dobozról, minimalizmusról kezdtek beszélni a kritikusok. A változások egyik katalizátora - a német-svájci építészet eredetmítosza szerint - Aldo Rossi oktatási tevékenysége volt az ETH-n. Gondolatait tanítványa, Miroslav Šik fejlesztette tovább az analóg építészetként híressé vált tervezési eljárásává. A német-svájci építészet egységessége annak is köszönhető, hogy mind a mai napig egyedül az ETH-n folyik német nyelvű egyetemi szintű építészképzés.

A dolgozat négy tematikus fejezetben mutatja be a német-svájci építészet nyolcvanas évek elejétől induló építészegyéniségeit, alkotóközösségeit: Diener & Diener, Morger & Degelo, Herzog & de Meuron, Burkhalter & Sumi, Peter Zumthor, Peter Märkli, Gigon & Guyer, Valerio Olgiati, Bearth & Deplazes, Miller & Maranta, Jürg Conzett, Gion A. Caminada, Meili & Peter.