A rend szépsége, a szépség rendje

Dolgozatom arányokról, formálásról, a természeti és épített tér kapcsolatáról, a természet megfigyeléséből derivált alapvető kapcsolatokról, fizikai környezetünk megméréséről és az ezáltal szerzett méret- és kapcsolattípusok strukturálásáról, a tapasztalás, érzékelés és tudás hármasáról szól.

Hans van der Laan elméletének relevanciáját ezen alapvető emberi észlelési, mérési, tapasztalási módokra építkezésében kell keresnünk. Ezek olyan alapvető emberi tulajdonságokra épülnek, melyek korszaktól függetlenül érvényesek napjainkban is, hiszen az ember látásához, környezetünk érzékeléséhez kapcsolódik a dolgok mérésére, arányítására való igényünk.

A dolgozat célja felfejteni, megérteni a Hans van der Laan és követői által létrehozott tereket, illetve az azokat létrehozó elmélet gyakorlati alkalmazását. A bemutatott példákon keresztül igyekeztem átfogó képet adni az elmélet gyakorlati megvalósulásának fázisairól, a korai évek ’bazilika’ stílusától egészen a Bossche School klasszikus stílusáig. Egy-egy épület részletesebb elemzésével igyekeztem összehasonlítani mester és tanítványa építészetében fellelhető egyezőségeket és eltéréseket, illetve bemutatni az alkotók által létrehozott téri és formai újításokat.

A plasztikus számokon alapuló arányrendszer, illetve ennek széleskörű építészeti alkalmazására kicsi az esély a rendszer összetettsége miatt. Van der Laan arányrendszerében összefüggés van minden méret között; az egyes egységek az alap modul többszörösei, és ugyanakkor mindegyikük része az egésznek, vagy a legnagyobb méretnek. A zenei arányokhoz hasonlóan rendszere alulról és felülről is határolt, de rendelkezik egy aránysorral, mely a fal vastagságától a teljes épületre kiterjed, mindez azt szolgálja, hogy kialakulhasson egy a saját részeivel kölcsönös viszonyban álló téri egész.

Az elmélet egy érdekes pontja a lépték kérdése, hogy hogyan terjeszthető ki egy arányrendszer a házat alkotó fal léptékétől a város léptékig, ahol ugyanaz az arány fellelhető a különböző léptékű téri rendszerekben a legkisebbtől a legnagyobbig. Az elmélet gyakorlati megvalósítása sajnos nem valósult meg, bár alaposabb kifejtése érdekes építészeti és urbanisztikai feladat lehetne.

Értekezésemben a térformálás egy sajátosan egyedi módját igyekeztem bemutatni. A megfigyelésen, érzékelésen, kísérletezésen és tapasztaláson alapuló összetett arányrendszer ismertetése segítségével.