A díjat a 2025 júniusában megrendezett „Nyitott ház. Emlékek és víziók Esterházy Péter egykori otthonában” című kiállításért kapták a tanszék munkatársai és hallgatói.

A kurzusról és annak záró eseményéről, valamint a párhuzamosan megvalósult felújításról, ill. abban a tanszéki oktatók által vállalt szerepről a bme.hu korábban már beszámolt. Az alábbiakban az épület tereit különleges, kísérleti módon belakó kiállítással záruló esemény laudációja olvasható:

Időutazás Esterházy Péter és családja egykori otthonában – egyetlen délutánra megnyitotta kapuit a legendás Emőd utcai ház. De vajon mit jelent és mitől válik jelentőssé egy épített tér? Az üresen álló házban a látogatók nemcsak a múlt családi emlékeibe tekinthettek be, hanem a BME egyetemi kurzusa keretében létrejött víziók között is bolyonghattak. A hallgatók építészeti terveken és művészeti alkotásokon keresztül reflektáltak a ház materiális, irodalmi és szellemi örökségére, és különleges atmoszférájú kulturális térként értelmezték újra a házat. Jerger Krisztina szerint a jó kiállításrendezés teátrális – de nem öncélúan színpadias, hanem egyfajta érzelmi és gondolati sűrítmény. Az Esterházy-ház bejárásán egy szellemi sűrítmény részesei lehettünk, amelyben ráadásul egyidejűleg jelent meg a múlt, a jelen és a jövő.

Egyetlen délutánra bejárhatóvá vált egy addig elzárt, bár az Esterházy-szövegekből ismerős családi ház, az író egykori otthona. A projekt az épület lehetséges építészeti-társművészeti értelmezésével foglalkozott. A már üres, de leendő funkciójában még nem belakott épületben lehetőség nyílt közelebbről megismerni a házat és az ide kötődő emlékeket, valamint betekintést nyerni a jövőjébe is. Bár az esemény középpontjában az épület megtekintése állt, a helyszín nem építészeti értelemben volt meghatározó, hanem kultúr- és szellemtörténeti szempontból, a hozzá tapadó emlékezettől és a hiánytól.

A pop-up kiállításban a projekt együttműködő partnerének, a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszék harmadéves hallgatóinak makettjeit, vízióit mutatták be a ház jövőjéről, és itt volt először látható az az interjúsorozat is, amely Esterházy Péter közeli barátainak és családtagjainak visszaemlékezésein keresztül dolgozza fel a házhoz kapcsolódó emlékeket. De a jelenlévők a júniusi délután kimerevített pillanatában tanúi lehettek annak is, hogyan alakul át a jelenben közösségi térré egy lakóhely, egy otthon. A házban közlekedve a látogató nemcsak térben, hanem a különböző idősíkok között is mozgott. A nyitottságon, a közös gondolkodáson, az együttműködéseken kívül az esemény fő célja az volt, hogy előrevetítse a ház irodalmi és művészeti bázisként működő új életét.

A „Nyitott ház” esemény több közvetlen és közvetett szálon is kapcsolódott a kortárs művészethez, mivel aktív, összművészeti reflexióként is működött. A földszinten kiállított építészeti installációkon, terveken kívül a hallgatók Esterházy szövegeinek (vizuális) újraértelmezésével tettek kísérletet az életmű megközelítésére, új kontextusba helyezésére. Esterházy híres Ottlik-másolatát kiindulási pontul véve kellett azzal megegyező méretű monokróm grafikai átiratokat, nyomatokat, plakátokat készíteniük. Az így született képzőművészeti alkotások a ház tetőtéri szobáiban körüljárhatóan függtek a mennyezetről. A helyiségekben a bontási folyamat miatt felsejlett az épület váza, látszódtak a múlt és a jelen egymásra rakódó rétegei, nyomai és lenyomatai. A palimpszeszt-jelleg nemcsak a ház fizikai terének sajátossága volt, hanem Esterházy írói módszerének is egyik alapfogalma, sőt rímel a fent is említett híres akciójára, Ottlik Géza Iskola a határon című regényének kézírásos lemásolására is.

Az összművészeti megközelítést tovább erősítette Esterházy Marcell képzőművész segítsége, jelenléte és látásmódja, hiszen eleve kapcsolatot hozott létre az irodalmi emlékezet és a kortárs vizuális művészet között. Az együttműködés során a tanszék hallgatói, oktatói, doktoranduszai és demonstrátorai kiléptek hagyományos szerepükből, és kiállításrendezőként, kurátorként működtek.

A „Nyitott ház” a kortárs kiállítási szcéna egyik legizgalmasabb efemer eseménye volt. A rómaifürdői ház egy sűrű kulturális emlékezetű, érzelmileg telített családi otthon. A terek kiürített, átmeneti állapota a múlt, jelen és jövő közötti feszültséget hordozta. Ez a térkezelés – ahol a falak kopottsága a narratíva része – Jerger legjobb rendezéseit idézte. Az esemény nem pusztán egy épület bemutatása volt, hanem az Esterházy-szellemi örökség térbeli manifesztációja.

A projekt további résztvevői:

Kiállítók: Hugauf Lotti, Polyák Júlia, Prőhle Borbála Piroska

A Középülettervezési Tanszék tavaszi kurzusának hallgatói: Ács Zsófia, Altsach Levente Márton, Aux Liliána Alexandra, Bácsalmási Blanka, Balogh Artúr Péter, Bődi Lili, Deák Borbála, Diviki-Nagy Emese, Földi Márk Balázs, Géczi Eszter, Göndör Vanda, Györfi Tibor, Hornyik Anna, Horváth Barna, Jánossy Krisztina, Kárpáti Borbála Panna, Karvasz Sándor, Keszei Réka, Kielkopf Roxane Elisabeth, Kismarosi Virág, Koller Réka Júlia, Kovács Szabina Kamilla, Lantos Balázs, Makai Zsófia Panna, Mátyus Gréta, Mikecz Pálma, Molnár Dániel, Nagy Brigitta, Nagy Eszter Kincső, Patay Boglárka, Péri Kata Luca, Potyi Panna Ágnes, Püspök Fanni, Rideg Viktor, Sal Noémi Anna, Sánta Johanna, Sebő Dániel, Siska Gyöngyvér, Solti Blanka, Suvák Bori Panna, Szabó Tas, Tarjányi Petra, Tóth Zsuzsanna, Urbán Soma, Vanya Nóra, Varga Mária Krisztina, Vermes Dalma Ilona, Wagner Dávid Barnabás, Walter Lilla, Zoltai Csanád

A tárgy oktatói: Fejérdy Péter DLA, Frikker Zsolt, Kronavetter Péter DLA, Pelle Zita, Sámson Kinga DLA

Az esemény beszámolója az Építészfórumon:

https://epiteszforum.hu/esterhazy-projekt-a-muegyetem-kozepulettervezesi-tanszeken

Az eseményen vetített filmek a Középülettervezési Tanszék youtube csatornáján:

https://www.youtube.com/@kozep_bme/videos

Szinapszis műhely 2026-27 vol. 1

balatonoffseason? - avagy a Balaton a szezonon túl

Hallgatói tervek

Hangversenyterem, Aszód

Füvészkert

Kiállítótér - Előadótér – Műhelyek

Aszódi Könyvtár

Kiállítótér

Mobilis Közösségiház

Közös Fürdő

Aszódi színház