Az EUR és a Film - A neorealizmus és a fasiszta építészet kapcsolata az olasz felszabadulás utáni filmekben

Szerző
Szendrey Bálint
Konzulens

Fejérdy Péter DLA, Szabó Levente DLA

Év
2025/26
Díjak

Jutalom

Letölthető dokumentáció

A második világháború utáni Olaszországban a filmrendezők törekedtek a fasiszta rezsim által elnyomott és cenzúrázott filmipar megreformálására. A filmvászonra egyre inkább a háború, a fasizmus és a szegénység által megsebzett hétköznapi emberek életének bemutatása került. A korszak művészetét a neorealizmus határozta meg, amely egyszerre jelentett radikális művészi megújulást és tudatos ideológiai állásfoglalást a háborút, és az azt megelőző időszakot uraló narratívákkal szemben.

Az 1936-ban elkezdett EUR-projekt, ami a II. világháború miatt meghiúsult Esposizione 1942 világkiállításnak szolgált volna helyszínéül, hamar bekerült az akkori filmrendezők kedvenc városi díszletei közé. A megakadt építkezést a háborút követő évtizedekben fejezték be. A populáris médiába Federico Fellini 1960-as filmjében, a “La Dolce Vita”-ban került be a római EUR negyed, mint filmdíszlet. Ezt követően több kortárs rendező is előszeretettel kezdte használni a monumentális városrészt filmes háttérként.

Felmerül a kérdés, hogy annak ellenére, hogy a neorealizmus antifasiszta mozgalomként kezdett elterjedni a háború után, a rendezők miért jelenítették meg a fasiszta rezsim szimbólumaként épített városrészt filmjeikben? Ideológiai rendszerkritika volt emögött, vagy csupán tökéletes díszletet jelentett a klasszicizáló modern építészet? Milyen eszközökkel jelenik meg a háború utáni olasz korszellem a korszak emblematikus filmjeiben, ha nem az ókori Róma jellegzetes utcáin járunk, hanem egy új, modern városnegyedben? Talán éppen ettől lesz sokkal hétköznapibb, ezért tudjuk magunkénak, valóságosnak érezni a filmben közölt problémákat.

Dolgozatomban a filmművészet és építészet kapcsolatát szeretném felfejteni a római EUR negyeden keresztül, a világháború utáni olaszországi korszellem és a neorealizmus szemszögéből, érintve az épített környezet díszletként való használatát, néhány klasszikus olasz film, és személyes tapasztalataim alapján.