A sárospataki mikve - A jiddis kultúra korokon átívelő szakralitása

A víz a mindennapjainkat szervesen meghatározza. Ébredünk vele a reggeli órákban, főzéshez, tisztálkodáshoz használjunk, szervezetünk csak jelenlétével létezhet. Ám őseink kultúrájában, életében egészen más funkciókat is betöltött a köztudatban megfogalmazott használati célokon kívül ez az elixír. Vallási, etnikai, kulturális, sőt értékrendbeli jelentéstartalma változó. A keresztény kultúrában például különös jelentősége van a szenteltvíznek, a keresztvíznek, vagy a húsvéti locsolkodásnak. A zsidó kultúrkörben is fellelhetők olyan vízhez kapcsolódó szokások és szabályok, amelyek nagy többségünk számára ismeretlenek.

Létezik egy különleges hely, melyet az ortodox zsidó nők havi rendszerességgel, míg a férfiak alkalmanként látogattak. A sárospataki várárokban is megbújik egy titkokat rejtő, elhagyatott mikve, azaz rituális megtisztulást szolgáló fürdő. Az épület múltja és jelentősége felfedezésre vár, kutatásunkhoz ez az épület biztosít kiindulópontot. A vizsgálatban célunk a sárospataki mikve történeti, örökségbeli, fizikai rétegzettségének felfejtése, melynek segítségével kirajzolódnak lehetséges jövői, középpontban a nőiség különleges megélésével.

A zsidó kultúrát, emlékezetet - éppen úgy, ahogyan a magyarokét is- tragikus események sora alakította, ám dolgozatunkban sokkal inkább arra a kérdésre keresünk választ, miként tud mai korunkban egy-egy régi hagyomány újraéledni, van-e igénye a vidéki település, illetve a modern nagyváros emberének útmutatásra a bizonytalanság tengerében a vallás, a hagyomány, az épített környezet által.