KASSAI ŐRJÁRAT

“Kolozsvár és Kassa bizonyít még valamit. A provinciák dicséretét. Az európai kultúra végein állnak, a tradicionális civilizáció peremén. Ami Amiens-ben természetes gesztus, Brassóban heroikus alkotás. Ami Rómában szerves művészi fejlődés, Marosvásárhelyen tudatos szellemi telepítés. Messzire pattant szikrák a nagy máglyából. Megejtően csillognak pannon, felvidéki, erdélyi városokban. Itt ragyog a fényük igazán, a sötétség kontrasztjában. És jobban is látszik a tűz természete, mert kicsi, körülhatárolható. Ahogy szélről jobban megismerhető a közép, peremről a centrum.”

(Poszler György, Márai Sándor és Kassa mítosza, Kortárs, 1990. március)

 Az előző évek fókusza az erdélyi nagyvárosokra esett. Az előzménytrilógia lenyűgöző hármasa - Kolozsvár, Nagyvárad és Temesvár - egy lezárt egységet képeztek. A folytatás mikéntjéről a tantárgy újragondolásakor a kolozsvári születésű Poszler György fentebbi gondolatai világítottak rá regionális küldetésünk fontosságára, és állították párhuzamba a következő félévünket erdélyi előzményeinkkel. Így egyértelműnek tűnt, hogy nem állhatunk meg, az elkezdett regionális kitekintéseinket folytatni érdemes. Ezzel a finom párhuzammal a Specializációs tervezési tárgyunk következő állomása a határátlépések folytatásának jegyében a szlovákiai Kassa lett. Bár országot váltottunk, a Zombor Gábor kollégámtól örökölt tematikát finomhangoltuk, hosszú távú céljaink egyre tisztábban kirajzolódtak, és a megszokott közelítő metódussal kezdtünk a feladatainkhoz. A magyar érintettségű területek, a kelet- és közép-európai közös gyökereink mélyebb megismerése és kulturális identitásunk tudatosítása a féléven és egyetemi kereteken túlmutatóan is táplálja a szakmai mindennapokat, és reményeink szerint hallgatóink számára is kellő muníciót adnak a szakmai kiteljesedésük útján. Az egyik legizgalmasabb tantárggyá váló specializációs tárgy nemzetközi tapasztalatai, a kapcsolati háló sokrétűsége mind észrevétlenül beépülnek a tanszék munkájába, és lehetőséget kínálnak arra, hogy időről-időre áttekintsük, újragondoljuk az oktatási elképzeléseinket és tisztábban lássuk magunkat, „szélről a közepet”.

A szlovák építészet racionális hozzáállása, a lehetőségeit arányosan elhasználó és azokból erényt kovácsoló szemléletmódja példamutató és számunkra is mindenképpen sok tanulsággal szolgáló. A félévünk és a szokásos indító tanulmányutunk során Tomáš Boroš (Doxa Architekti) eperjesi könyvtára, a dóm sokat látott kövei, a jellegzetes településstruktúra vagy Máthé János szobrai mind inspiráló erőként hatottak a társaságra. Krcho János a teljes féléven átívelő támogatása, vendégszeretete és helytörténeti adalékai, Sekán János településtörténeti előadása vagy Tamáska Máté társadalomtörténeti összefoglalója nélkül egészen más képünk lenne a mai Kassáról. Köszönettel tartozunk nekik mindezért. Meg kell emlékeznem a félévhez kapcsolódó rendkívüli gondosággal és alaposággal összeállított útifüzetről, mely bár nem evidencia, de mára szerves részét képezi az STT félévek tanulmányútjainak, ezzel is segítve a hely sokrétű megismerését, az épített örökség és kortárs szakmai mozzanatok összefüggéseinek feltárását, továbbá az építészeti értékek lajstromba vételét. Az útikönyv és a félév előkészítését Koller Réka, Jánossy Krisztina és Csernák Marcell demonstároraink segítették alapos munkájukkal. Krompáczki Péter doktorandusz kifinomult grafikai gondossággal szerkesztette a kiadványt, Lázár Csaba doktorandusz pedig folyamatos szakmai támaszom volt a félév során. Ezeken felül külön köszönet illeti a kurzus hallgatóinak nyitottságát és kitartó, magas színvonalú munkáját, melynek eredményeit összegzi jelen kötetünk.

Budapest, 2026. február
Frikker Zsolt // tudományos segédmunkatárs