Talált tárgyak

Újlak ellentétekkel teli városszövetében, az aszfaltszürke, zajos, nyugtalan Szépvölgyi út és a zöldesebb, csendesebb, nyugodtabb Felhévizi utca között találunk egy békés, elfeledett, elvadult kertet. A kert az egykori Zwarg József Mérleggyárának pihenőkertje volt. A gyár későbbi államosítása következményeként a terület elvesztette egykori funkcióját: a régi gyümölcsfákat, konyhanövényeket felszámolták, bizonyos épületeket lebontottak. Ma a gyár vaskos téglafalai mögött a természet az úr: égig érő lombos fák, terebélyes futónövények, cserjék alkotnak teret. Volt kísérlet újbóli hasznosításra, azonban ez sikertelennek bizonyult. Nyomai, mint építészeti fragmentumok ma is jelen vannak, spontán tárgyaként viselkednek a térben. Ez a téri helyzet kutatásom névadója is.

A sűrű, zavaros városszövetben a kert egyfajta érintetlen “mini-liget”-ként viselkedik. Ezt a telket körbeölelő vastag téglafalak teszik lehetővé. A fal határolja el a környezet ellentéteit: érintetlenség - érintettség, természetes-emberalkotta, csendes-hangos, nyugodt-feszült. Budapest városszerkezetének legfőbb hiányossága a jó minőségű zöld terület. Kertben számos potenciál van a kérdés megválaszolására.

A tervezési program nem egy előre rögzített funkció kijelölése, hanem a hely atmoszférájának értelmezése, valamint kiegészítése egyszerű, minimális építészeti eszközök segítségével.Koncepcióm középpontjában a “városi erdő”, mint térforma; és a múlt által elhagyott tárgyak viszonya áll. A kiírásban szereplő “kamasz” jelzőt, nem célcsoportban, hanem a térben kutatom.

Hogyan lehet minőségi közösségi teret létrehozni egy “városi vadon”-ban a meglévő adottságok legoptimálisabb újrahasznosításával, kiegészítésével? A megadott funkcióhoz hogyan viszonyul a célközönsége? A feltételezett funkció hogyan tudná szolgálni az embert? Ezekre a komplex kérdésekre keresek lehetséges megoldásokat TDK tervemben.