Keltető

Ismerkedésünk a mérleggyár kertjével egy nyári délután kezdődött: már a kapu előtt kitárulkozott elénk a hely története, múltja, intenzíven érződött a hely szelleme. Meggyőzött minket a kapun átlátszó vadon, a falon kifolyó növényrengeteg, a felfedezésre váró dzsungel a városban. Ilyen ereje van egy igazán értékes helynek. Magába vonz, kíváncsivá tesz, ismeretlen, de nem riaszt el. Tervünkben ezen érzések továbbadására teszünk kísérletet.

Sok tényező nehezíti a kert életét jelenleg: legtöbb járókelő áldott tudatlanságban halad falai mellett, a Kolosy tér sürgésében forgásában nincs tér egy ilyen szigetnek. A Felhévízi utcában más a helyzet, a kapu megállít, üzeni, hogy itt van valami. Ezentúl az elhanyagoltsága, elfeledettsége és zártsága veszi át a szót, annyit mond távozásunk előtt, „Ide nem jöhetsz be, ez nem a te helyed.”. Ezt az üzenetet fogjuk megváltoztatni.

Nagy a különbség a két határoló utca között. Az egyik hangos, zsúfolt, míg a másik csendes, nyugodt. A kert a határ a két világ között, egyensúlyozni kell a két jelleget. Növényzet és építészet, természetes és mesterséges, egymást nem gyengítve, hanem kiegészítve. Célunk ennek a határvonalnak a megtalálása.

A kert kapuján belépve a természet elhatalmasodása fogad. Az elhanyagolt növényzet dacára a telek hátuljában egy tisztást figyeltünk meg körülöttünk fallal, dús növényvilággal, mintha egy színpad közepére csöppentünk volna. Környezetével alkotott kontrasztja markánsan kijelöl egy helyet, a tervezett beavatkozások ezt kívánják tovább erősíteni a tisztás kiemelésével.

Megfigyelés közben elsétált előttünk pár kisgyerek iskolából hazafele. Elképzeltük, hogy bemennek a kertbe, leülnek házifeladatot csinálni, nézelődnek a fák, növények között. A kert jelenleg csak nagyon korlátoltan használható, beavatkozásunkban arra teszünk javaslatokat, miként lehet a használatát kibővíteni funkcióban, időben és térben.

Most már egy tankertet látunk magunk előtt: iskolás csoportok, cserkészek járnak ide órákra, gyűlésekre. Egy-egy lézengő gyerek is betéved közben, csendben nézelődik az ágyások között. A tisztás, mint központi tér, magához vonzza a fiatalokat, közösségi teret biztosít számukra. Az új elemek kontrasztban jelennek meg a régivel, viszont nem idegen a környékről, az új kompozícióban harmonikusan keveredik az ismerős és az ismeretlen.