Hello Wien 2017

Tanszéki szakmai kirándulás 2017 március 11-én Bécsben, Tanszéki terv 1.,  – öt lakóegyüttest látogattunk meg, az írás a résztvevők saját gondolatai vagy a lakókkal való beszélgetések kivonatai – közösségi szöveg. A teljes szöveg-nyersanyag (benne például egy hosszabb beszélgetés a Wohnprojekt Wien egy lakójával:

(A félévi munka része (egyebek között) ezeknek az épületeknek a grafikus, elemző feldolgozása).


„Milyen vicces hogy ennyi fiatal idejön,
és felfedezik a lakásunkat.”
(egy lakó, s70)

Pilotengasse:

[a sok és kavalkádszerű kerthasználat] kicsit túl sok volt, és túlságosan elszigetelődő.

– Sokféle lakás található meg itt, szinte mindegyik különböző. Jellemzőek a szintváltások, amik a kezdetekkor nagyon furcsák voltak és olykor kényelmetlenek, például egy földszinti konyha esetében. A koromból adódóan ebből nekem is akadnak nehézségeim néha.
– Ki tudott alakulni kapcsolat a szomszédok között, a kertek elhelyezkedéséből adódóan?
– Nem igazán. Mikor hazaérek, pihenéssel töltöm az időt. (beszélgetés egy lakóval, FL, KD, MR, SF, SzH)

Herzberg:

A belső, házak közötti kertvárosi hangulat amellett, hogy az épület egy nagy lakóház, nagyon tetszett. A hosszabb épületnél a külső lépcsők, az oldalfolyosóról nyíló bejáratok is nagyon szimpatikusak voltak. Szép téri játékok alakultak ki, ahogy a folyosó el volt tartva a lakásoktól, gondolom ez a megoldás akusztikailag is kedvező. A belső, játszóteres udvar nagyon hangulatos volt, illetve tetszett a lépcső és a közlekedő kialakítása. Egy óvodás kislánnyal beszélgettünk. Azt mondta, szeret itt élni, gyakran kijönnek a testvérével focizni. Sokszor jönnek ide látogatók, akik fotózgatják a házat, és ezt nem szeretik, mert akkor nem tudnak az udvaron focizni.

S70:

Nagyon izgalmasak voltak a fényviszonyok és a sárga szín. Tetszett a kis hátsó kert, amiben időnként közös grillezéseket tartanak. Különösen jó az is, hogy az alsó lakásoknak hátsó kis saját kertjük van, a többi lakásnak pedig jó nagy erkélye.

– Ez a fajta közlekedőrendszer azt jelenti-e hogy a lakók találkoznak, hogy ismerik egymást? Jó a közösség?
– Jó, igen, és világos, mert az építésznek volt egy ilyen beütése hogy sok üveg legyen, átlátható, így nagyon sok fény van. A lakókról… van ez a közös kertünk, klassz partik vannak, mindenki leviszi, amit akar, illetve a hirdetőtáblán a bejáratnál kiírjuk: „én salátát viszek, én krumplit”, valaki más pudingot és sütit, és együtt vagyunk. (beszélgetés egy lakóval, mB)

Sargfabrik:

„Együtt tudsz ezzel élni?” – ez volt a varázsmondat, ami aztán briliánsnak bizonyult. Nem kellett azt mondanunk, hogy „igen, így akarom”, hanem: „Igen, ezzel együtt tudok élni.” Ez annyira más megközelítés volt, lehetőséget adott arra, hogy bele tudjunk menni kompromisszumokba anélkül, hogy teljesen fel kellett volna adnunk önmagunkat.
(Lakók a „Leben in der Sargfabrik” című dokumentumfilmben)

A Sargfabrik kicsit durván nyitott volt. Laknék itt: kellemes lakókörnyezet – sok növény – jó térkapcsolatok. A sok zöld, növények, a nagy ablakok különösen tetszettek. Amúgy is mindig kíváncsi vagyok mi lehet egy házban az ablak mögött, csak hogy lássam milyen is lehet ott lakni, itt akaratlanul is beláttam, és nagyon izgalmas volt látni a különböző emberek, különbözően berendezett, belakott otthonát. A Miss Sargfabrik sokkal izgalmasabb mint a Sargfabrik, kár hogy oda nem jutottunk be.

Wohnprojekt Wien:

Már a kutatásnál nagyon beleszerettem. Élőben viszont még lenyűgözőbb volt, mintha egy álom vált volna valóra. Saját szauna, jóga szoba a tetőn. Többet nem is kérhetnék. Mikor megérkeztünk, szülinapi parti volt gyerekeknek az erre a célra kialakított földszinti játszóteremben, tetszett, hogy ebbe a helyiségbe egy szinttel lejjebbről, egy szintén közösségi célú teremből is belátni. Az épület körül sok a zöld felület, kevés az autó, így a gyerekek nyugodtan szaladgálhattak. A környék barátságos, élhető, többfunkciós folyosók, saját szauna, tetőkert, és a könyvtár fenomenális; alsó közösségi terem és játszóház: tökéletes a gyerekeknek.

[A buszban] mindenki csak erről az épületről áradozott. A legtöbben ezt választanák, egy jó közösség alakulna ki belőlünk is ott.

– Megvásárolják vagy bérlik a lakásokat?
– Béreljük. Közös tulajdonunk a ház, és mi, a családok, a lakók, béreljük a lakásokat az egyesülettől. Azaz magunktól, mert mi vagyunk az egyesület. Senkinek nem a tulajdona ez a hely.
Mindig gond a (tűz)biztonság, nem hagyhatunk semmit a közlekedőn, ha tűz lenne vagy bármi – de mindig vannak próbálkozások, hogy legalább növények lehessenek; néha jó lenne pár széket kitenni, az a fickó a reggeli tornáját itt csinálja, nagyon vicces: kijövünk, ő meg a szobabicikliről köszön vissza… (beszélgetés az egyik lakóval, hangfelvétel, mB)

_
utastársak, a szövegek, fotók szerzői:

Urbán Jakab, Kiss Dávid, Vörös Gergely, Komáromi Kinga, Futó Lili, Tálosi Lilla, Sándor Bence, Tóth Boglárka, Zubornyák Zsanett, Kocsis Dorottya, Masa Rebeka, Salamin Fanni, Kódor Kitti, Szántó Hunor, Bozi Melinda, Konczos Kata, Szontág Júlia, Ondi Boglárka, Szák-Kocsis Ádám, Sudár Roland, Kálmán Adrienn, Király Judit, Gáspár Fanni, Tábi Sára, Vincze Dávid; Marosi Bálint, Biri Balázs, Meszes Márton,

Az anyagot összeállította:
Bíró Balázs és Szabó Gabriella

az úticéljaink voltak:

  1. AHS Középiskola – Henke Schreieck Architekten, 2002
  2. Pilotengasse – Herzog & deMeuron, 1992,
  3. Herzberg lakóegyüttes – AllesWirdGut, 2011,
  4. S70 – BKK-2, 1995
  5. Wohnprojekt Wien – einszueins, 2014
  6. Sargfabrik – BKK3, 1996